Lannie még hosszú percekig a galambot bámulta, egészen addig, amíg az végleg felszívódott a ködben. A lány ezután becsukta maga mögött az ablakot, majd leült az ágyára és elkezdte olvasni a papíron található üzenetet. "Mintha szárnyalnék. Úgy érzem magam, mint egy szabad madár, mindenféle kötődés nélkül. Repülök, ki tudja merre, hol kötök ki, mit számít most ez, mikor az út, és nem a cél a lényeg? Magamba kell néznem, meg kell fejtenem a gondolataimat, hogy pontosan mit is szeretnék az életben. Ez a szárnyalás pont arra ad választ, amire kell. Nem kell túlbonyolítani a dolgokat, egyszerűen csak menni kell, menni előre, és hagyni, hogy a dolgok csak úgy megtörténjenek velünk. Ha nem vagy biztos abban, hogy mit akarsz, csak tégy úgy, mint én, és hagyd, hogy az élet oda vigyen, ahová kell, és olyan embereket, sorsokat sodorjon utadba, akik elvezetnek célod felé. Rögös az út, tudom, de kitartónak kell lenned, és érezned legbelül, hogy mi az, amire vágysz, úgy igazán, tiszta szívből. Ha viszont még mindig a káosz az úr a lelkedben, ne hagyd, hogy eluralkodjék rajtad, mert akkor sose fogod tudni, mit is akarsz igazán. Adj időt magadnak, hogy lelked felszabadulttá váljon, és megadja a választ kérdéseidre. Az, hogy mennyi időre van szükséged, csak Tőled függ, de ne feledd, mindig minden lelki háborúból van kiút."
Lannie nem tudta, hová tegye ezt az üzenetet. Hirtelen mintha magára ismert volna benne. Épp az útkeresés elején állt, bőven az előtt, hiszen 15 évével fogalma sem volt arról, mit szeretne az életben. Csak azt tudta, hogy szeretett nővérével együtt kell elindulnia e rögös úton. Tudta, hogy életben maradásuk feltétele a változás, és a rögös útkeresés válaszai...
